Diákblog 3.rész
Színpadra fel!
A MASZ a Herman egyik hagyományos rendezvénye. Most segítek nektek betekinteni a „színfalak mögé”.
Minden műsor egy ötlettel kezdődik. Az első próbák az osztályban vagy a tornateremben zajlanak, persze itt még sokat változik a produkció. Az első színpadi próbán ki kell találni, hova kerülnek a díszletek, hova állnak és hogyan mozognak a szereplők. A következőn már fényekkel és hangokkal is kiegészül a darab. A főpróbán már mindennek hibátlanul kell mennie!
Az egész folyamat nagyon érdekes, de a legizgalmasabb pillanat talán az, mikor az előadás előtt egy-két perccel elfoglaljuk a helyünket a félhomályos színpadon. Aztán megszólal a zene, felgördül a függöny és… a többit már láttátok. Remélem, mindenki jól érezte magát!
Gyomai Boróka 5.c
Diákblog 2.rész
Hangok és drónok a levegőben
Ezen a héten a Hermanban az éneklésé volt a főszerep, ugyanis a zene világnapjáról egy közös dalolással emlékeztünk meg.
A főpróbát hétfőn tartottuk a tornateremben. Mind később kiderült, ez jobban sikerült, mint az előadás. Szerdán a nagyszünetben az iskola apraja-nagyja levonult az udvarra. Néhányan a mászókán lógtak, de a többiek körbe álltak és minden évfolyam előadta a választott dalát. Elég színes lett a produkció, mert népdaltól a szerelmes nótáig volt benne minden. Mondjuk a mikrofont senki se akarta kézbe venni, így a hangerőnk nem volt az igazi, de a fölöttünk repkedő drónoknak nagyon lelkesen integettünk. A felvételen egyébként egész jól néz ki az előadás, úgyhogy a szüleink biztos büszkék lesznek ránk.
Sajnos ez a megmozdulás a tanároknak nem volt elég izgalom a hétre, ezért megleptek még minket néhány dolgozattal, de akkor is ez a közös éneklés volt a hét csúcspontja!
Kertész Annaflóra 5.c
Diákblog 1.rész
Újra a suliban
Újra iskola! Mindenki azt gondolja, hogy: „Na neee, már megint…”, de nézzük a pozitív dolgokat! Újra találkozhatsz rég nem látott barátaiddal és van korlátlan wifi. 🙂
Egyébként nincs azzal baj, ha nem szeretsz tanulni, de jusson eszedbe, hogy ezzel alapozhatod meg a jövőd! Személy szerint én sem szeretem az iskolát, de nem akarom az életem videójátékos zombiként leélni. Ezért kénytelen vagyok rávenni magam a tanulásra.
Alsóban megpróbáltak felkészíteni a felsőre, de ez azért így is hatalmas változás. Minden nap össze-vissza rohangálsz a különböző termek és a szekrényed között. Nehéz megjegyezni az órarendet, a termek számát, a tanárok nevét. Kell egy kis idő, mire hozzászoksz a pörgéshez és felveszed a ritmust.
Furcsa, hogy a kulcsod és az ebédkártyád állandóan magaddal kell hordanod. Még furcsább, hogy egy kényelmes terem helyett inkább a szekrényed a második otthonod. Nem lehetsz szétszórt, mert nagyon megbánod! Ha elhagyod a kulcsod, ha nem figyelsz az órán, mind-mind következménnyel jár.
Azt ajánlom, kedves ötödikesek, vigyázzatok a cuccaitokra! Sok bosszúságtól kímélhetitek meg így magatokat.
Gyomai Boróka 5.c
Ha te is szívesen blogolnál, keresd Ákos bácsit a 105-ös teremben!